Az igazságnak nincs objektivitása, mert mindenki számára más a valóság. Platón barlang hasonlata is zseniális rámutatás erre.  De mi van akkor, ha az emberiséget ismét egy nagy próba elé állítja az élet? Ki hogyan fogja fel? Kinek mit jelent egy világjárvány? Mit jelent annak, aki egy családtag elvesztésével érintett, és mit jelent annak, aki környező világának kommunikációjából értesül róla?

S mit gondoljunk róla? Gondoljuk-e azt, hogy az egész egy gazdasági manőver, és bizonyos érdekcsoport(ok) nyomta(’k) meg azt a bizonyos gombot és „Most!” felkiáltással terjesztették el a vírust? Gondoljuk-e azt, hogy környezetvédelmi szervezetek cselekedete? Gondolkodjunk-e el azon, hogy a diplomáciában, a politikában, és igen: számos történelmi példában az egymással szemben álló nagyhatalmak előre számoltak a „járulékos veszteségeikkel”? Az emberiség hatalmas öngólja önnön érdekei, hatalmas ütemű fejlődése, technikai találmányai, melyek ma már mindent lehetővé tesznek. Emberek millióit lehet manipulálni, félrevezetni, pánik helyzetbe hozni, megfélemlíteni… és sajnos kiirtani is. Minden technikai eszköz megvan hozzá. És minden tudomány. Egyszerűen rendelkezésre áll. Ha valaki szemfüles, akkor egy szimpla statisztikai elemzés közben rájön arra, hogy valami hibádzik. Valaki, valahol nem mond igazat.

De mi van, ha mégis Földanya, a Természet természetes reakciója a teljes kizsákmányolás ellen? Ha elég volt a légszennyezettségből, a vizek pusztításából, az óriási luxusszemétből, a végeláthatatlan szennyezésből?

A fő kérdés tehát nem az, hogy hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe, mert már rohadtul nem ez számít. Nem számít, hogy ki vagy mi volt az eszköz. Egyszerűen az emberiség tudatának fejlődnie kell.

Észrevetted, hogy a légszennyezettség nagymértékben csökkent akkor, amikor kevesebb lett a gyárak termelése és a közlekedés? Észrevetted, hogy egy kicsit visszakaptad a gyermeked az oktatási rendszerből? Észrevetted, hogy delfinek üdvözölték az embereket, amikor tisztult a víz? Érzed, hogy más a dolgod most hirtelen, mint korábban volt? Látod, hogy az emberek segítik egymást? Azt is, hogy csak lokálisan tudják, mert másra most nincs lehetőség? Észrevetted, hogy fontosabbak lettek lakóhelyed más tagjai?  Látod-e, hogy a nagy trendi egyterű iroda, melyben sok ember dolgozik együtt mennyire nagy veszélyt jelent egy adott helyzetben? Elgondolkodtál azon, hogy nem vállalati autó kell Neked, hanem egy más szerveződésű munkahely? Elgondolkodtál azon, hogy az a vállalat ott háromszáz kilométerrel arrébb helyi munkavállalókkal utaztatás nélkül is el tudná végeztetni a munkát? Feltűnt Neked, hogy egyszeriben nem a világmárkák lettek a legértékesebbek, hanem az alap szükségletek? Fáj-e a szíved, ha nem viheted a gyermeked természetbe? Ha nem lennénk most bajban, ez eszedbe jutna –e nap, mint nap, amikor a vállalati autóban ülsz tömegközlekedés helyett?

S ezek csak apró kérdések, még sehol sincs a jéghegy csúcsa. Ezek csak morzsák arról, amit művelünk a FÖLD-del.

Mindegy tehát, hogy kitől kaptuk a világjárványt. Mindegy, hogy ember vagy természet, vagy az Univerzum adta ezt a próbát. A kérdés az, hogy ha túl leszünk egyszer rajta, akkor mit válaszolunk. Ráébredünk –e arra, hogy a gazdasági világnak egyszerűen befellegzett? Tudni fogjuk-e, hogy újrarendeződés kell? Újra tudjuk-e rendezni világunkat és meg tudjuk-e becsülni a Földet? Függetleníteni tudja-e magát az emberiség valaha is a pénztől? Tudunk –e óriási szemléletet váltani, és a kollektív energiaszintünket fel tudjuk-e emelni, olyan magasra, ahol a kollektív tudat már más szemlélettel él? Tudunk-e 180 fokos fordulatot venni életünkön?

Nem vagyok optimista, de bizakodó igen. Mert ha nem tudunk egy újabb minőséget adni a Földi Létezésnek, akkor az Aranykorban ez csak az ELSŐ POFON volt.