Miért nem bírjuk a Változást?
Mindegy, hogy kicsi változásról, vagy nagy változásról beszélünk, mivel minden mindenre kihat, általában közösségi szinten nem bírjuk a változást. Mondhatjuk úgy is, hogy általában mi emberek nem szeretjük, ha változnak a dolgok. De miért is? Biztosan így van-e?
Ha leegyszerűsítem a képleteket, akkor arra jutok, hogy a változásnak három útja van. Az egyik: amikor Te döntést hozol és életed valamelyik területén változtatsz. A másik: a környezetedben élők, a mindennapjaidhoz szorosan tartozó személyek közül valaki(k) hozza(’k) a változás melletti voksot. A harmadik: az élet egy drasztikus lépéssel hoz be változást az életedbe.
Vegyünk alapul példákat, hogy lásd, mire akarok kilyukadni. A kis dolgok még nem is annyira fontosak, bár már a kis dolgok esetén is megindulhatnak ellenállások a közvetlen környezetedben. Te kitalálod, hogy boldogan belevágsz egy nyelvtanfolyam elvégzésébe és hetente kétszer eljársz csoportos tanulásra. Ha gyermekeid és férjed van, nekik a hét azon két napján megváltozik az élethelyzetük. Vagy Te nem tudsz gyermekeidért menni, vagy nem tudsz este tanulni velük, vagy előre kell megfőznöd, vagy valamelyik házimunkában kell besegíteniük. A lényeg az, hogy ők mindenképpen úgy fogják érzékelni, hogy a nyelvtanfolyamra szánt időt elveszed tőlük. Hangsúlyoznom kell, nem a változás ellen beszélek és nem lelkiismeret furdalást akarok benned kelteni, egyszerűen: a légkör és az energiák is változnak a döntésed következtében. Ha nincs családod, de vannak mély baráti kapcsolataid, a barátok/barátnők ugyanerre fogják lefordítani a döntésedet. Azaz mindenképpen kicsit ’egoisztikus’ hozzáállással magukra fognak gondolni és sajnálni fogják, hogy ezt az időt nem rájuk fordítod. Lehet, hogy közben mindenki örül, hogy Te fejlődsz és nyelvet tanulsz, és végre foglalkozol magaddal, de azért rugalmatlan hozzáállással az elején biztos, hogy alapvetően magukon érzik „felelőtlen” döntésed nehézségeit.
A másik példa legyen a második útra, esetleg egy kicsit nagyobb változás. Mondjuk azt, hogy egy kedves barátod úgy dönt, hogy külföldre megy tanulni vagy dolgozni. Vagy esetleg a férjed/feleséged. Nyilvánvaló, hogy ez Tőled is áldozatokat követel: nem akkor látod őt, amikor akarod, nem akkor beszélsz vele telefonon, amikor éppen hirtelen kitalálod; és a közös nagyobb programokat is szigorúan előre egyeztetni kell. Kicsit elhanyagoltnak érzed magad, és eleinte úgy érzed túl nagy felelősséget tettek a nyakadba. A többlet feladatokról nem is beszélve (gyermekek, háziállat ellátása, viráglocsolás, stb. – arra gondolok, hogy „tartanod kell a frontot”). Első körben bár örülsz, hogy a másik személynek halad az élete, de azért valljuk be: egyenesen „hülyét kapsz” ettől a változástól.
A harmadik út a legdurvább példákat hozza: meghal valakid, vagy szakítotok/elváltok, költözni kell, beteg lesz valaki a családban, vagy kisbaba születik (családban vagy baráti körben), vagy házasság (pl. legjobb barátnőd férjhez megy) stb. Sajog a lelked, majd belehalsz, vagy ugrálsz a boldogságtól, de mindenképpen nagy változás ez Neked! És ekkor eszedbe sem jut, hogy mekkora rugalmasságot vár el Tőled az új élethelyzet, elfogadod és kész! Teszed a dolgod mindenféle ellenállás nélkül. Tudod miért? Mert a változást nem egy másik ember döntése generálta az életedben, hanem maga az élet, vagy a sors, vagy az Univerzum, vagy Isten, vagy a felettes éned, mindegy kire fogjuk. Egyszerűen fizikai síkon nem tudsz bűnbakot találni! Alkalmazkodsz a helyzethez!
Mindhárom út esetén kibontakozik számunkra a változás lényege: valaki(k)nek valami(k)ről le kell mondania: együtt töltött időről, illúzió(k)ról, több szabadidőről, stb. ÉS helyette új dolgo(ka)t bevállalnia, bevállalniuk..
Hogy is van ez akkor? Miért tekintünk negatív nézőpontból a változásra? Szeretjük, vagy nem szeretjük?
Hidd el, alapvetően szeretjük a változást. Csak félünk! Félünk az új helyzettől, az új energiáktól, önmagunk feladásától, egy barátság elvesztésétől, napi rutinunk borulásától, még akkor is, ha az már fárasztó köteleséggé vált. Topogunk ugyanabban a pocsolyában, mert nincs elég önbizalmunk vagy önérvényesítési képességünk, hogy meglépjük a változást.
Pedig a változás mindenkinek jó! A környezetednek, és Neked is. Lehet, hogy barátnőd/ férjed/ gyereked – mivel a változással új energiákat hoztál az életükbe -, pár hónap múlva nyelvet fognak tanulni. Mert látják, hogy Te ezt szereted. Lehet, hogy valaki akkor gondolkodik el a családalapításon, amikor legjobb barátjának gyermeke születik. Lehet, hogy az unokatestvéred akkor fogja jobban értékelni a szüleit, ha a családban meghal valamelyik idősebb ember. . . A változás mindig arra vetít rá, hogy mi minden lehet jobb és jobban működő az életünkben!
Ezért kell fejlődni, újabb és újabb helyzeteket hozni az életünkbe! Ne laposodjon el! Legyenek új energiák, legyenek új helyzetek, vegyük fel a ritmust és legyünk rugalmasak! A változás úgy is mindig van, de ha mi generáljuk, akkor biztosan előre haladunk.
Egysíkú az életed? Vagy valami nem működik benne? Változtass! A környezeted alkalmazkodni fog, és felveszi a ritmust, átalakulnak az energiák.
Kezdheted egy tréninggel… Például. :)
