Adódik a kérdés: magadat tanítsd meg először pihenni, hogy jó példa legyél neki, vagy Te tudod, hogyan kell pihenni, és tudsz neki irányt mutatni?  Vegyük csak végig! Már a mi generációnk is úgy nőtt fel, hogy bent töltöttünk a suliban 6-8 órát, utána kulcsos gyerekként hazavánszorogtunk, majd nekiültünk tanulni és estig tanultunk. Közben szüleink a munkahelyük mellett mentek segíteni a haveroknak építkezni, vagy a hobbikertbe, szőlőbe kapálni, vagy másodállásban keresték a plusz pénzt valahol. Hétvégéken, a piacon bevásárlás, a beszerzések, főzések, - akinek volt: - a földeken való munka jelentette a családi kikapcsolódást. Jobb esetben havonta egy – egy kirándulás.

Nincs ezzel baj: a civilizáció behódoló kiskatonái vagyunk. Rendben, ha vállaltuk, legyünk azok! De valahogy nem megy ez majd tovább. Rohansz reggel a gyerekekkel, hogy bejussanak az oktatási intézményekbe, utána tepered a napod, gyártod a munkaórákat egyre kevesebb értékű pénzért. Egyre gyorsabban élünk, egyre türelmetlenebbek a gyerekekkel, akikkel nem ülünk le játszani, mert a 24 órába már nem fér bele semmi.  Értelmetlen, mert közben kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk. Ha nem keresel, nem tudsz ételt venni, és a gyermeket felnevelni. Pedig a munkahelyek többsége egy nagy lufi. Átalakul az idő – tér spirál, és már nem biztos, hogy a tömegtermelés menni fog. Észrevetted, hogy agyon akciózott, lejárati határidős termékeket kapkod el mindenki? Mert nagyjából az az ár a viselhető? Mert ez még mindig jobban megéri, a drága leakciózva, még ha le is jár nemsokára, mert kicsit talán jobb minőség? Érlelővel kezelt gyümölcsök, tartósítószerezett feldolgozott húsipari termékek, nem elég ideig érlelt sajt, penészes gabona. Azért dolgozol, hogy ezt megvedd. No, hát hogyan is van ez? Mikor termeltél a gangon utoljára paradicsomot? Melyik évben főztél be lekvárt télire? Lecsót tettél el mostanában? Ja, bocsánat, elfelejtettem: nem volt rá időd. Tettél vissza a boltban a polcra gyerekjátékot, mert háromszor akkora volt a műanyag csomagolás, mint maga a játék? Nem, mert a gyerek megérdemli, lelkiismereted nyugtatva, végülis sokat dolgozol a pénzért, és amúgy sem játszottál mostanában eleget vele….Megveszed hát, a fene egye a környezetvédelmet…

Kérlek, állj meg egy kicsit! Te is azt a mintát hoztad, hogy sokat kell melózni, húzni kell az igát. Kell? Tényleg? 20 -30 év múlva milyen életminőséged lesz, ha nem tanulsz meg pihenni és kikapcsolni? Vagy 20 – 30 év múlva már nyugodtan jöhetnek a betegségek, mert az a normális? Dehogy normális! Csak következmény! Következménye lesz annak, amit most csinálsz.

A gyerek bemegy reggel a suliba. Ha nincs délutáni edzése, különórája, akkor fél három körül hazaér. Olyan mennyiségű tanulnivalót kap, hogy ha tanulni akar, estig teszi. Miközben látja, hogy Te is melózol és nem érsz rá a törit kikérdezni.

Este beestek az ágyba, és a holnap ugyanígy lezajlik. S most nem egy vizsgára, egy érettségire készülésről beszélek, aminek vége, ha a vizsgát a gyerek leteszi. Én most az éveket, évtizedeket emlegetem.

Nyolc óra munka, nyolc óra kikapcsolódás, nyolc óra alvás. Nem megy a matek, elfelejtettünk számolni. Átírtuk a huszonnégyet is.

Beszélgess vele! Szánj rá egy órát! Tegyétek fel a lábatokat (a lábad akkor marad szép, ha munka után felteszed, és picit magasabbra kerül, mint a csípőd) és beszélgessetek, sztorizzatok, nevetgéljetek! A porcicákat úgy sem viszi el a lakásból senki, ott lesznek holnap is, hűségesen várnak végtelenségig.  Csak egy órát kapcsolódjatok ki együtt! Megtérül, hidd el! Az nagyon jó, ha támogatod abban, hogy majd olyan munkája legyen, ami neki szerelem. Mert az életet élni így érdemes. De támogasd a pihenésben is! Tanítsd meg teret adni a kikapcsolódásnak! Úgy is ezer dolgot szeretnél tanítani neki, elmebeteg példát ne örökíts neki!

Magadat és Őt is!

Tanítsd meg pihenni! !