Ezt a cikket 2014. június 02.-án írtam. Mindjárt egy új korszak kezdődik e fizikai síkon (lásd következő bejegyzésem), legyen ez egy összefoglaló a globalizációs szakaszról. 

   A globalizációt, mint a kapitalista rendszer kb. elmúlt hatszáz évben történő elterjedését, és annak az elmúlt negyven évben történő felértékelődését a piaci és politikai liberalizáció jellemzi. Óriási ütemű technikai fejlődés, globális kormányzás, kölcsönös függésrendszer (interdependencia) kialakulása. Azaz: mind a világ gazdasági, mind a világ társadalmi, mind a világ politikai szereplői átfogó hálózatokba szerveződtek és szerveződnek, a gazdaságok és kultúrák egyre nagyobb hatósugárban és egyre erősebben kapcsolódnak össze. Megszűnnek vagy jelentősen lekicsinylenek a földrajzi távolságok. A társadalmi és gazdasági interakciók térben és időben kötöttségektől mentessé válnak, elszakadnak. Átalakul a népesség élelmezése, a mezőgazdaság, az energetika, a környezetvédelem, az oktatás – képzés, a munkaerő-gazdálkodás; új kihívások jelennek meg a szervezett bűnözés, a terrorizmus elleni védekezés területén is. A mai kor embere egy jóléti, fogyasztói társadalomban találja magát, mely az információs társadalom alapjaira szerveződik már, egy óriási gazdasági és információrobbanás kellős közepén. Ez egy teljesen másfajta társadalmi szerveződést eredményez, és szembe megy a hagyományokkal. Azt teszi lehetővé, hogy függetlenül lakóhelyétől, vagy földrajzi elhelyezkedésétől szervezhesse az egyén az életét, munkáját, szervezetét, közösségét. Egy barátnőmnek – ma már külföldről irányított - üzleti tanácsadó cége van, 2005-ben akkori grafikusa Thaiföldön élt, utalással kapta fizetését, munkáját on-line végezte; több alkalmazottja a világ több pontján él ma is. Amikor ismerősöm óceánjáró hajóra jelentkezik dolgozni, az amerikai székhelyű hajótársaság, mint munkáltató human erőforrás menedzsere titkosított rendszerű video-konferencián vezeti le az állásinterjút. De szállodákban ’general supervisor’ családtagom is így jelentkezik be ahhoz az adott szállodához, ahova dolgozni hívják. Az import beszerzők is a világ különböző pontjairól vásárolnak és szállítatnak be az országba árut, anélkül, hogy a gyár sales menedzserét vagy bármely munkatársát személyesen ismernék. De nem kell ennyire messzire menni: a coach is dolgozik on-line, skype-on, bárhol is van kliense a világban.

   Ami mindezt lehetővé tette az emberiség számára az a már korábban említett gazdasági és információs robbanás. Hívjuk ezt harmadik ipari forradalomnak is: információs és kommunikációs technológiai forradalom. A számítástechnikában ugyanis nemcsak mennyiségi vagy minőségi fejlődés megy végbe, hanem a két terület együttes megjelenése tapasztalható.

   Mint minden forradalomnak, ennek a forradalomnak is következménye: az egész társadalomra kihat, tudományos és társadalmi forradalom is, nem kevés kulturális árnyoldali tényezőt hozva magával: felvetődik az újabb jogi és biztonsági problémák sora, hackerek, crackerek munkálkodnak, nem kívánatos tartalmak jelennek meg a neten (bombakészítés, terrorizmus, kiskorúak számára is hozzáférhető pornográf oldalak, gyűlöletbeszéd). Hangsúlyt kap a szellemi tulajdon védelme, lassabban fejlődik az internetes kulturált tartalomfejlesztés, mint maga a technológia: a kulturális és hagyományos értékek visszaszorulnak. Több manipulációs lehetősége marad a fogyasztói társadalmat még nagyobb fogyasztásra buzdító, pénzügyi haszonszerzés vezérelte termelői folyamatoknak. Ifjúkorba lépő újabb generációk veszélyeztetetté válnak személyiségfejlődésükben: képzelet és valóság határai mosódnak össze, valóságos szellemi és mentális terheket az életben nehezebben viselnek. Könnyen befolyásolhatóvá válnak az emberek, a virtuális térben őket érő információk jelentős részét elhiszik (pl. politikusok lejáratása választások idején gyorsan megtörténhet).

 A mentális én lassan tiltakozni kezd az információszennyezettség súlya alatt. Elszegényednek ugyanis az emberi kapcsolatok, csendes beszélgetések helyett számítógép előtt ülve folytatnak kommunikációt az emberek. Növekszik a generation gap, már korosztályok között is óriási különbségek mutatkoznak, a generációk között nagyon nagy a hagyománykövető-, kulturális- és szokás különbözőség. Az egyes társadalmak anyanyelveibe rohamos ütemben angolszász vagy szleng szavak épülnek be. [A magyar nyelvben lassan beépültnek kell tekinteni a „lájkol, lol, blogol, posztol, megoszt, feltölt, letölt, skypol, vyberel” ’szép’ új szavainkat, miközben él olyan generáció még, akik azt sem értik, hogy ezek a szavak mit jelentenek.]

A globalizációs folyamatok a volt szocialista rendszerű államokban nagyobb társadalmi hatásokat eredményeztek. A társadalom a belső folyamatok, a rendszer változtatása és a váltás miatt később érezhette a globalizációs negatív hatásokat. A lakosságnak ezen országokban sokkal kevesebb ideje volt befogadni az újabb és újabb trendeket és szokásokat, erőltetett tempóban kellett és kell a mai napig alkalmazkodnia a változásokhoz, a megváltozott társadalmi kapcsolatokhoz és kommunikációs szokásokhoz. Még nem dolgozták fel a társadalmak a rendszerváltás okozati tényezőit, az állampolgároknak nem volt idejük az erőltetett tempóban átvenni az új ritmust, már is közvetlen újabb történéseket hozott a globalizáció ideérő cunami mértékű hulláma. Ezen társadalmak tagjai sajátos gazdasági helyzetben ’kapták meg’ a felgyorsult folyamatokat, a felzárkózás nehézségeket okozott. A sajátos anyagi helyzetet használták ki a transznacionális vállalatok, melyek olcsó munkaerő mellett jó infrastruktúrát és jó közlekedési – logisztikai kapcsolatokat keresnek, kedvezményeket, részleges vagy teljes adómentességet kérnek, ezáltal is nagy árat fizettetve a rendszerváltást követően munkahelyteremtésre szorult államokra és azok lakosságára, melyek körülményeik miatt kénytelenek voltak belemenni az alkuba. Ennek eredménye az élesen kiszámolt, alacsony szintre kisakkozott munkabér, melyet a globális gazdasági kormányzás tagjai diktálnak. (Hiszen ha az alacsony munkabért és kedvező adózási feltételeket nem kapja meg az adott multinacionális vállalat, kivonul az országból, - ezzell több ezer állampolgárt hagyhat munka nélkül.) A globalizáció hulláma egy a rendszerváltással legyengített országban megérkezve egyszerűen diktátorrá válik. Előnytelen helyzetű ország külföldi piacok beengedésekor nincs alkuhelyzetben.

 A túl sok információ nem információ, de ezt a mai kor magyar embere még nem tanulta meg. Burkolt, az interneten szarkasztikus stílusban terjesztett gyűlöletbeszédek, álinformációk, manipulációk érik nap, mint nap. Túl sok vélemény, sok okosság, arrogáns kommunikáció éri. Mindenki megmondhatja a magáét jól, de semmire nem megy vele senki. Pillanatok alatt tömeghisztéria alakulhat ki. Felgyorsított élettempóban élnek az emberek, miközben kiszámíthatatlan az emberiség jövője, állandó létbizonytalanságban és kiszolgáltatottságban érzi magát az emberek többsége. Erőteljes a média hatásvadászata az egyén gondolkodása felett, miközben hatalma óriási. Felesleges emberi „javak” túlkínálatában élünk, a környezetszennyezés tudatos tagadtatása, termékdömping, szolgáltatásdömping, információdömping közepette. Az emberek elveszítik politikai és kulturális identitásaikat; szerteágazó, és felszínes cyber kapcsolataik, kimerülésük mentális kifacsarodáshoz vezet. Vállalt szerepeik és feladataik kényszeres teljesítése, megfelelési kényszer nyomása már – már viselhetetlen. Mondd csak, Te mi vagy egy személyben? Ja, igen: családfenntartó, adózó, hitelt törlesztő, munkavállaló, vezető, valaki(k)nek a gyermeke, testvére, valaki(k)nek az anyukája / apukája, tanuló, oktató, remegő térdű, ideges ember… stb. stb.

 Mindez a társadalmak toleranciaküszöbét elérte. Mindez az egyén, a mentális én tűrőképességét már átlépte.

   Az emberek megkérdőjelezik saját magukat, a fizikai létben való létezésük értelmét; értéktelennek, jelentéktelennek, hasznavehetetlennek tartják magukat, egymással nem tudnak kommunikálni, kevés az önbizalmuk, óriási a belső bizonytalanságuk a külvilággal szemben, bizalmatlanok emberi kapcsolataikban, zaklatottak, hagyományaikban és ügyeikben hitevesztettek. S nem tudják hova tartoznak, s nem tudják Honnan - Hova tartanak.

 Megközelítőleg előre megfogalmazta a mai kor problematikáját Jung (JUNG, Carl, Gustav 1875 – 1961) az alábbi mondataiban:  „A bennünket fenyegető gigantikus katasztrófák nem fizikai vagy biológiai természetű elementáris események, hanem pszichikai folyamatok. Félelmetes mértékben fenyegetnek bennünket olyan háborúk, amelyek nem egyebek, mint pszichikai járványok. Minden pillanatban embermilliók eshetnek áldozatul egy rögeszmének…”

Budapest, 2014. június 2. (15:47)  (Honnanhova)