A mai magyar munakerő-piaci helyzettel kapcsolatban, munkám során tapasztaltam az alábbiakat. Sarkított és élesített az írásom, de „akinek nem inge, ne vegye magára”.  

Magyarországon nincs munkaerő –hiány, csak kevés ágazatban. A többi ágazat esetén nem találnak munkaerőt a vállalatok, mert:

1. Nem megfelelő a munkakör meghirdetése. Sok esetben a pozícióra alkalmas személyek többsége meg sem pályázza az adott állást, mert a feltételek és a leírások elrettentik a potenciális jelentkezőket. A munkaköri leírások sokszor értelmezhetetlenek, idegen kultúrát képviselnek, szótár kell értelmezésükhöz.
2. A munkaadók nem jeleznek vissza a beérkezett pályázatokat követően, még akkor sem, amikor a kiválasztási folyamat már lezajlott. A munkát keresőnek fogalma sincs, hogy miért nem hívják be, sorozatos „levegőnek nézés” után elbizonytalanodás, majd a képességeinek nem megfelelő munkakörre való jelentkezés következik (melynek szintén eredménye, hogy nem hívják be állásinterjúra, ezúttal túlképzettség miatt) – ördögi körrel találja szemben magát az álláskereső. Hol van a hr-esek etikai vagy legalább kollektív felelősségvállalása?
3. Munkaadók meghirdetnek állásokat, majd utólag válik világossá a jelentkező számára – többszöri érdeklődés során -, hogy nem töltik be az állást, meglévő dolgozók között osztják el az elkülönített munkabér – keretet. Szintén nem egy bizalomépítő információ.   
4. Vagy alacsony bért hirdet meg az adott vállalat, vagy rendkívül sok túlórával és rendkívül sok túlvállalással elérhető normálbért, ezért az aktív keresők azon kis százaléka tudja a munkakört betölteni, melynek tagjai egyedül élnek, vagy már nem kiskorú gyermeket nevelnek. Az aktív, még gyermektelenek köre – aki nem szorul rá, hogy mindenképp dolgozzon -, pedig nem megy el alacsony bérért. „Ennél az is többet ér, ha otthon maradok és tanulok.”
5. Ide kapcsolódik a generációk eltérő hozzáállása is, melyet nem kezelnek helyén a munkaadók. Ha tisztában lennének a generációk kollektív sorsvállalásával, hatékonyabb lenne a munkavállaló keresés. Az eltérő igényekkel és jellemzőkkel tisztában vannak, de nem biztos, hogy figyelembe veszik a kiválasztási folyamat során. Pedig érdemes lenne.
6. A munkakörre jelentkezés csak egy – erre szakosodott - Internetes portálon keresztül történhet. Sem a személyes kompetenciákat, sem a megfelelő szakmai hátteret nem lehet egyfajta önéletrajzba passzírozni, az aktualizálás lehetősége adott, de értelmetlen. Személytelenné, egyfajta „árucikk-kereskedelemmé” válik a munkakeresés. Egy közvetlen e-mail, egy telefonos érdeklődési lehetőség – bár a vállalatnak több munka, de – hatékonyabb és emberibb lehetne.
7. Nincs a hagyományos értelemben vett fejvadász cég a piacon. Nincs olyan munkaerő-közvetítő (csak külföldi munkavállalás közvetítése esetén), aki SZEMÉLYESEN felméri a munkakereső személyiségében rejlő lehetőségeket, a tudást; és személyre szabottan hozza össze a munkaadói kört a munkavállalói körrel. Nincs olyan számítógépes program, adatbázis, lekérdezés, kérdőív, stb, ami ezt helyettesítheti.
8. Az ajánlott bérből nem lehet megélni. Ez nem a munkaadó hibája, inkább az államé, vagy a globális kormányzásé. Ki tudja…

A fentieken túl nem megfelelő a kiválasztási folyamat, mert:

1. A tudás bármikor megszerezhető, a gyakorlati betanulás egy gyors folyamat, ha az alapok megvannak, akkor nem a szakmai tapasztalat – hegyek prioritása a fontos. A személyes kompetenciák, a fejlődési hajlandóság sokkal inkább.
2. A munkaadók többsége nem méri fel a jelentkezők személyiségét megfelelően. Személyiségtesztekkel, személyiség besorolással, szubjektív véleményalkotással, mélyinterjúkkal mindent megtesz ugyan a megfelelő személy kiválasztásáért; de a viselkedésminták felvehetőek, a szituációkban való megfelelés, reagálás megtanulható, épp úgy, ahogy a személyiségtesztek megfelelő kitöltése is. A potenciális munkaadó sorozatban csak egyfajta merev helyzetben találkozik a jelentkezővel; hiányzik a közvetlenség, a személyes megismerés. Sokkal inkább célravezető lenne egy személyes megismerés alapján dolgozó fejvadász, vagy a munkavállaló „kinézése”, azaz munkakör betöltésére való felkérés előzetes „megfigyelés” alapján.

A mai magyar munkaerőpiacról ez a véleményem (mely spirituális szempontból eléggé aggasztó nekem).  Nem találkozik a szív és az ész, nem találkozik a kereslet és a kínálat....

...Olyan nekem, mint egy sorstanilag alakult, félresiklott szerelem: Tudod, amikor két ember valahogy elmegy egymás mellett.