Mom and Dad

Ez egy film. Nem több. Mondod magadnak. Egy elmebeteg, groteszk, drámaiból ijesztővé avanzsált történet. Az első negyed órában döbbenten kérdezed magadtól minek kezdted el nézni, majd egy olyan elképesztő történet kerekedik eléd, hogy még hülyébben érzed magad, hogy nem kapcsolod ki ’a francba vele’ felkiáltással.

Aztán egyszer csak rájössz, hogy még sem olyan rossz, ha el tudod fogadni a szatirikus túlzásokat. A filmben ugyanis zseniálisan ábrázolják a generációs szakadékként köztudatba került fogalmat, a szülők vélt vagy valós sérelmeit, túlhajszoltságát, fáradtságát, fásultságát, öregedéstől való félelmeiket; kamasz gyermekeik elvárásait, anyagiasságát, unalmát, az élethez való lehetetlen hozzáállását. A szülők rettegett midlife crisis-e és a kamaszok félresiklott személyisége, önteltsége. Az X és az Y. Mint generációk. Napjainkban.

A filmet csak akkor nézd meg, ha elég laza vagy és birkatürelmű. Na meg, ha megígéred, hogy nem veszed át a rezgését. J De lehet, akad jobb dolgod is.