Apokaliptikus félelmeink

Meg kell –e ijedned?

Egy nagyon okos erdélyi kopónk és egy még gyermek, ezért kissé szertelen golden retriever kutyusunk van; és a két kutya hajnali egy órakor nem tudta eldönteni, hogyan ugasson. Arra keltem, hogy őrjöngenek, szinte szétszedik a kerítést, miközben valami iszonyú hang jön az utcáról; a következő pillanatban pedig inkább vakkangatnak, amit akkor szoktak, ha az utcában lakó többi ebnek jeleznek. Szumma-szummárum a céljuk biztosan az volt, hogy valakit felkeltsenek, mert olyan hangot lehetett hallani, mintha éppen elsüllyeszteni készülnének az utcát. Mondanom sem kell: félig az ébrenlét, félig az álom mezsgyéjén kitántorogtam mezítláb a kertbe, onnan a házunk elé, és így félálomban elképesztő kép fogadott. Egy fehér, teljesen szkafanderbe öltözött ember nekem háttal, egy óriási permetezőcsővel a kezében hadonászott, miközben egy közepes nagyságú teherautón lévő tartályból egy hülye és idegesítő, de legfőképpen félálomban nekem idegen hangú szivattyú tolta a csőbe a levet. S az ugyan szagtalan, de kissé mégis csipős pára megcsapta az orromat, ezért visszarohantam a teraszra és a kutyákat rendreutasítva a helyükre küldtem aludni, én meg bemenekültem a házba. Vissza a biztonságba, a vastag falak mögé, a gyermekeim egyenletes és békés szuszogásába, szóval abba a kicsiny világba, mely még a miénk, s amelybe legalább még egy darabig van beleszólásunk. Egy megnyugtató meditációt követően elaludtam, és hatig sikerült nagyon békésen, kipihentetően aludnom.

Reggel aztán elkezdtem boncolgatni miért és mitől ijedtem meg. Először is rájöttem, hogy régebben volt egy nagyon furcsa, megrendítő, de aztán békés álmom. Akkor az álom ugyanígy kezdődött, de abban a fehér köpenyes alakok egyszerre megsokasodtak, csővel a kezükben nappal jöttek és az emberekre vadásztak, ha megláttak egyet, akkor azt lefújták, úgy, hogy az összeesett és nem tudni mi lett vele. A lényeg, hogy egyszer csak elmentek és én testnélküliként lebegve és szállva láttam, hogy néma csend van és senki sem mozdul, és óriási békességgel megállt a világ.

Most már, hogy a reggeli ébredésen is túl vagyok simán rendbe tettem magamban, hogy szimpatikus idegrendszerem jól működik és az elmúlt hónapokban engem és embertársaimat ért valós vagy vélt információhalmaz túl nagy volt. Nem tudjuk az igazságot, egymásnak ellentmondó hírek zúdulnak ránk, valaki valahol igazat mond, valaki valahol hazudik; nem tudjuk mi van a koronavírussal, és az emberiségnek nem a bolygó hosszú távú védelme a legfontosabb, hanem az 5G.

Kicsit röhejes és egyben melankólikus érzés kerített hatalmába. A lehető legtermészetesebbnek tűnik most már az is, hogy elkapáljuk teljesen az esélyeinket és már nincs visszaút. Eszembe jutott Douglas Adams remekműve, melyben az űrstoppos Arthur a Földön élő Dent nevű barátjáért siet, mert a vogonok a Föld elpusztítását hamarosan végrehajtják, mivel bolygónk egy új hiperűrsztráda útvonal tervének kellős közepén van. Ehhez az eseményhez már Semmi és nyilván felülíródó tény, hogy Dent éppen egy buldózer előtt fekszik a Föld földjén a háza előtt, mert otthonát akarják lerombolni emberek. (A gyengébbek kedvéért: magától értetődik, hogy már kit érdekel, hogy a házad lerombolódik, ha az egész bolygónak annyi. – De ez itt nyilván a vicc és a móka. Egyébiránt Arthur és Dent éppen a Földet megsemmisítő vogon hajóra kerülnek fel stopposként, ahonnan kidobják őket az űrbe, de előtte megkínozzák őket egy verselőadás kötelező meghallgatásával.) Arra akarok kilyukadni, hogy ami ötven – hatvan éve szürreális volt és zseniális fantazmagória, az gyakorlatilag lassan valóságunkká válik.

Nekünk nem az a nagy bajunk, hogy jönnek űrlények és elpusztítanak bennünket. Ők páholyból nézik a tökéletes előadást. A mi bajunk az, hogy a vogonok köztünk vannak. A mi olvasatunkban a vogonok emberek, akiknek semmi nem elég és senki áldozata nem elég. Akik a sz@rá szennyezett Föld után az Univerzumba tolják ki a szemetet műholdak formájában. Próbáltam utánanézni hány darab műholdat pakoltunk fel a világűrbe. Nem tudtam kideríteni. Mert az igazság odaát van. Olyan ellentétes információk lelhetők fel a világ honlapjain, hogy csak azt tudom: több ezer és valószínű (remélem) még ötszámjegyű a számuk. Lehet 6000 db, lehet 15000 db, lehet 3000, lehet 10000. Igazából nekem már az 1000 miatt is lelkiismeret furdalásom van emberként. Elsüllyedhetnénk szégyenünkben, hogy mit művelünk, mi emberek, de nem tesszük, mert vogonjainkat nem tudjuk befolyásolni.

Megijednünk és félnünk tehát felesleges. Nincs beleszólásunk semmibe. Annyira nagyban zajlanak már a játszmák milliárdosok, országok, kontinensek és tudományágak között, hogy mi kívülállóként nézzük végig ahogyan a majdnem teljesen tönkretett Föld után az Univerzum következik. Amire pedig nincs ráhatásunk, attól már ne rettegjünk. Pont azért alakul ki bennünk félelem, mert kivették a kezünkből az irányítást és nézői vagyunk már csak a bohózatnak álcázott drámának. Mellettünk ülnek az űrlények.

A szellemiségünk azonban fejlődik, hírnökök vagyunk; a Z és az Alpha generációk tudni fogják mi a dolguk, ha még lesz esélyük. Egy új világrend felállítása lesz a megoldás. Amibe azonban rezgésszám miatt már ebben a minőségében nem fog beleférni az alacsony rezgésű pénz és hatalom. Ha a test – lélek – szellem hármasdoból a szellemi síkod emelésére is figyelsz, azaz rezgésszámod emeled, és sokan teszik ezt még a világban, akkor jó is történik ezen a bolygón. S akkor ne ijedj meg semmitől, mert akkor nem kell.

Minden évben április közepe – vége felé permetezik a vadgesztenye fa leveleit aknázómolyok ellen. A Főkert munkatársai valószínűleg azért hajnalban végzik ezt, hogy a permetlé senkire se szitáljon. A szemközti szomszéd előtti gyönyörű gesztenyefát permetezték épp, mikor a kutyák úgy gondolták felkeltenek engem. (Ébrenlétes első tippem az volt, hogy fertőtlenítik az utcát a koronavírus miatt - ami kerületünkben elképzelhető most, de nem, az a molyok elleni volt most.).

Lám - lám ebből is látszik milyen tudatlanságból is lehetnek belső szorongások és félelmek.  

Szóval amire nincs ráhatásod attól ne ijedj meg. Te csak tedd a dolgod, menj a szíved után. Ha magadnak igazul vagy, akkor nagy baj nem lehet.

namaste