Félrevezetett társadalom

            Azt gondolod, hogy magyar vagy, akkor már Neked nem jár reggel 10 perc kávézás a teraszon vagy az udvaron, hogy átgondold ki vagy, honnan jöttél és hova tartasz? Ahhoz meg pláne nincs jogod, hogy összerakd fejben a napod? Ja, vagy minden napod ugyanaz? Akkor azon tényleg nincs mit összerakni…Ez is egy fejlemény. Elhitették Veled, hogy egy lúzer nemzet tagja vagy, mert a múltunk határozta meg már akkor a majdani jövőnket? Te tényleg bekajáltad, hogy mi magyarok csak sírni tudunk, és abban vagyunk a legjobbak, hogy mindent ki tudunk rántani? (Ne lásd azt a reklámot, kérlek!) Mondd csak, azon még nem gondolkodtál el, hogy ha egy nemzet tagjait kollektívan lehúzzák, akkor az a nemzet sem lázadni, sem többet kérni nem fog? : ’Ja, hát Ti balf@ok vagytok, értsétek már meg, örüljetek annak, hogy egyáltalán van mit ennetek!’ Vagy: ’Jaj, ugyan, látod, milyen jólétet biztosítunk, jaj, ugyan hagyd már, igazán nem kellett volna. Ne hálálkodj!’

Gondolkodtál már azon, hogy ha Neked túl sokat mondják, hogy történelmileg ilyenek vagyunk, akkor azt Te el is hiszed? Pedig őshazát választottak őseink, saját erejükből, kitartásukból jutottak el idáig, s hazánk valóban gyönyörű és kincsekkel teli (ne feledd pl. a vizet). A magyarok szívóssága, teherbírása, kitartása azóta is híres maradt. Kb. másfélszer annyi munkaórát dolgozunk le egy év alatt, mint egyes más európai népek, megközelítőleg harmadannyi életszínvonalért. Húzzuk az igát, lehúzhatják rólunk az utolsó bőrt is, csendben viselünk, azzal a jelszóval, hogy majd gyermekeinknek jobb lesz! Jobb lesz? (Jusson már eszedbe három éve egyetemet végzett fiad, aki a harmadik bérpapírja elolvasása után közölte, hogy mindjárt sírva fakad.) Nem, nem lesz jobb, mert nekik is eladja majd a politikai elit, hogy el kell tartanunk ennyi meg ennyi embert és sajnos sok az adósságunk, na meg nem is ment jobban sosem.. bla-bla-bla.

Okos, tájékozott, tanulásra nevelt nép vagyunk. Általában segítjük egymást, becsülettel oda tesszük magunkat másokért és nem ugrunk egymás torkának sem. OK, van mit tanulnunk a környezet védelméről és az önfejlesztésről; de egyáltalán nem vagyunk birka nemzet. Illetve nem lennénk azok, ha nem ezt szuggerálnák nap, mint nap a fejekbe. Szociális érzékenységünk magas, és pont empátiánkat használják ki. Kb. kétszer – két és félszer kellene többet hazavinnünk, ahhoz, hogy ne érezzük a „lelkem a vállalatot illeti meg” létet nap, mint nap, és egyelőre úgy néz ki a helyzet, hogy gyermekeink gyermekei is ezt fogják tapasztalni, hiszen már most szó van erről. Ahelyett, hogy eleget keresnénk, nem kínlódnának a kisebb vállalatok, nagyobb lenne a vásárlóerő, jobban beindulna a kiskereskedelem, egészségesebben lenne időnk és pénzünk élni. Ki tudnánk pihenni magunkat, nem szoronganánk mindenféle belénk ültetett félelmek és okozott bizonytalanság – érzés miatt, évente kétszer - háromszor jó érzéssel (nem egész évben gyűjtve rá) el tudnánk menni nyaralni, s mindezt úgy, hogy kényelmesen, nyugodtan felnevelnénk két gyereket. De valahogy ezt nem akarják a fejünk felett. Nem gondolod, hogy pont azért, mert akkor lenne időnk és energiánk a közéletre is? Itt élnünk-halnunk kell, ha ver is a sors keze, ugye, ahogy szózatunk is mondja. De valóban ver bennünket a sors keze? Miért is? Egy csodálatos hazában, természeti katasztrófáktól mentes medencében természeti ajándékokkal megáldott vidéken élünk. Minden létfenntartáshoz szükséges dolgunkat meg tudjuk termelni, ha akarjuk. Mégis ridegtartáson vagyunk: pont annyit keresünk, hogy amink már van, azt féltsük elveszíteni, de ne legyen több, és főleg ne legyen időnk. Ja, de tudjuk, akinek nem tetszik, annak el lehet menni. . . Háát, őseink forognak a sírjukban. Nem ver minket semmilyen sors, csak a belénk táplált negatív önértékelés!

Ne kajáld be tehát, kérlek, hogy mi magyarok bénák vagyunk! Inkább állj meg egy pillanatra és gondold át, hogy Te magadnak mennyit érsz, és belső utadon merre indulj, hogy jobban élj! Mert bár évtizedek óta azt szuggerálják neked is, hogy magyarként csak ennyit érsz, ellen lehet ennek az érzésnek állni! Még ha mostani nagy embereink nem is tudták az oktatási reformot igaz és érdemes reformmá tenni mert ez nem érdeke a GDP-nek.. Te attól még gondolkodhatsz józanul és adhatod gyermekednek azt a bizalmat, biztonságot és tisztánlátást, amire felnőtt korára tiszta és nem összezavart, nem torz énképéhez szüksége van. Olvass a nagyoktól, olvass tőlük, mondják, szinte ordítják, hogyan legyen jobb Neked, Nekünk! Ők nem annak a rendszernek a részei, amely lúzernek tart! Járj előadásokra, olvass, tréningezz, menj utána! Menj utána a lelkednek, a célodnak, a személyiségednek! Tudd meg, hogy mire vagy képes, és legyenek céljaid!

Pont azért tedd, mert magyar vagy. S emiatt sokkal több van benned, mint amit elhitettek Veled!